Vági Eszter

Vági Eszter vagyok. Drámapedagógiát először az ELTE BTK-n, majd az SZFE-n tanultam. Később színháztudományt a Károlin. Nemrég adtam le a doktorimat az ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskolájában, ahol a színház és a társadalmi felelősségvállalás kapcsolata a témám.

Vági Eszter

Sokáig tanítottam, illetve szabadidő-szervezőként dolgoztam néhány iskolában. Mindig a drámatanítás és a színjátszósokkal végzett munka mozgatott meg a leginkább. Kilencéves korom óta tölt be a színház központi szerepet az életemben. A Katona előtti szakmai életemből egy olyan előadást emelnék ki, amire a mai napig örömmel és kis büszkeséggel emlékszem vissza: Egy nagyon összeszokott kis csapattal vittük színpadra Ionesco Kopasz énekesnőjét. Valami egészen különös csillagállásnak köszönhetően sikerült izgalmas értelmezési keretbe helyezni a darabot, és olyan színházi formákkal kísérletezni, amelyek a játszóknak és a nézőknek egyaránt örömére váltak. Ez az előadás ma is megállná a helyét, azt hiszem.

2013-ban csatlakoztam a Behívóhoz. Már az előtte lévő időszakban is figyelemmel követtem az itt végzett munkát, Ildivel pedig több más fórumon is találkoztunk, dolgoztunk együtt. Amikor az akkori munkatársát felvették az SZFE-re, hívott engem, hogy lenne-e kedvem. Volt! Azóta itt vagyok, és remélem, még nagyon sokáig leszek is!

Minden munkatársnak 5 kérdést tettünk fel, hogy jobban megismerjétek őket. Íme Eszter válaszai:

Mi a kedvenc helyed a világon?

2022-ben jártam Taorminán, az szerelem volt első látásra. Nagyon szeretem még Firenzét, ott is el tudom képzelni magam. De legalább ennyire szeretem a nagymarosi telkünk kertjét, a Duna-kanyar, a hegyek és a tiszta kék ég látványát.

Mi lenne a szupererőd?

Az empátia lenne a szupererőm. Szinte automatikusan tudok belehelyezkedni más emberek élethelyzetébe, érzelmi állapotába. Könnyen rezonálok és hangolódom. És nagyon tudok haragudni magamra, amikor nagy ritkán azon kapom magam, hogy valakire nem figyeltem eléggé.

Ki az akinek a munkásságára felnézel és miért?

Sokat gondolkodtam ezen. Tudnék neveket írni, de mindegyik esetben azt érezném, hogy valaki mással szemben igazságtalan vagyok. Ezért itt most családtagokat említenék: a szüleimet, akikről manapság fedezem fel, hogy mennyire nagyot alkottak a szakmájukban; a testvéremet, aki nagyon keményen dolgozik és hatalmas sikereket ért el, és az ő két gyerekét, akik mindig véghez viszik, amit a fejükbe vettek.

Ha hátralévő életedben csak egy dolgot ehetnél, mi lenne az és miért?

Sültkrumplin el tudnék éldegélni. Sokféle módon fűszerezhető, lehet héjas és héjatlan, elég változatos tud lenni. De biztosan megunnám, úgyhogy ez tényleg maradjon inkább csak fantázia.

Mi a kedvenc drámajátékod?

Nagyon szeretem az ön- és társismereti játékokat. Fontosnak tartom, hogy többféle módon tudjunk beszélni magunkról és kapcsolódjunk mások történeteihez. Kedvenceim közé tartozik az a játék, amikor a nevünk történetét kell elmesélni. Honnan való a vezetékneved, miért éppen az lett a keresztneved, ami, hogy ragadt rád a beceneved stb. Ezek a történetek általában mindenkit érdekelnek és megnyitnak.